Méltó ünnepség az 56-os forradalom emlékére

Tisztelet a hősöknek!

Ünnepi beszédet mondott: Kovács Ilona tanárnő, ebből idézzük az alábbi gondolatokat: 63 évvel ezelőtt Márai Sándor szavaival élve:

„Meghasadt az égbolt, mert egy nép azt mondta elég volt!”

Október 23-a a Magyar Forradalom és Szabadságharc emlékünnepe. De! Nem csak magyar, hanem világtörténelmi jelentőségű is! Szintén Márai Sándor írta „Mennyből az angyal” című versében:

„Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegnek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”

Az 1956-os forradalom nem pusztán egy fejezet a történelemkönyvben, hanem történelmünk azon eseménye, amikor szinte az egész ország egy emberként lépett fel egy közös ügyért, a sztálinista diktatúra elsöpréséért, a szovjet megszálló csapatok kivonulásáért. „Ruszkik haza!”zengett országszerte.    Együtt dobbant az ország szíve 63 évvel ezelőtt, mert az elkeseredett nép úgy gondolta, most van itt az idő a változtatásra…. Fekete István író írta: „Itt nem voltak altábornagyok, itt nem volt stratégia és taktika, itt csak halálba menő tizennégy-húszéves gyerekek voltak, lányok is, akik betelvén egy istentelenség szörnyű ürességével, a jelszavak csatornalevesével, a hazugság emészthetetlen maszlagával, és nekimentek felborítani a hegyet, megfordítani a történelmet, eszméletlen céltudatossággal élni vagy meghalni. És felborították a hegyet, és megfordították a történelmet, és győztesen élve maradtak.” „Egy nép kiáltott. Aztán csend lett!” írta a költő, Márai Sándor. 1956.október 23-a a magyarság egyik legnagyobb és legbátrabb szabadságharcaként írta be magát a világtörténelembe. Mit akart a legkisebbtől a legnagyobbig minden résztvevő magyar? Nagy Imre, Maléter Pál, Mindszenty József, Pongrátz Gergely, Bibó István mind ugyanazt akarták, és mind ugyanazért hozták meg a maguk áldozatát. Szabad és független Magyarországot, ahol nincs elnyomás, és hazugság. … Ahol lehetősége van arra, hogy önmaga és gyermekei számára megteremtse a jobb élet lehetőségét. Ezért adták életüket annyian. Rájuk emlékezünk ma. Akikről beszélni sem lehetett évtizedekig. Még a szavakat is börtönbe zárták. Ma már emlékezhetünk. Nem csak lehetőségünk, hanem kötelességünk: emlékezzünk a hősiességre, a bátorságra, a hűségre, a példamutatásra. Hajtsunk fejet 1956 hősei előtt!

This entry was posted in Egyéb. Bookmark the permalink.